EMPÁTIA      

„…Általában az első reakciónk a másik ember bármely megnyilatkozására értékelő, sőt gyakran elítélő jellegű. „Értem, hogy mi is az igazi baj veled.” „Értem, hogy miért csinálod így.” „Már én is átéltem olyan helyzeteket, amilyenben mos te vagy.” „Ez teljesen lehetetlen helyzet.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal szoktuk kifejezni a kívülállásunkat világosan jelző megértésünket.

Ez azért van, mert a megértés kockázattal jár. Ha valaki megérti mások érzéseit, ez az értés képessé teszi arra, hogy ugyanezeket az érzéseket elfogadja önmagában. Ha megengedem magamnak, hogy megértsek egy másik embert, esetleg meg is változhatok ettől a megértéstől. A változástól mindannyian rettegünk. Ezért nehéz mélyen és empátiával megérteni a másikat…”

        „…Megengedhetem-e magamnak, hogy teljesen azonosuljak a másik személy érzésvilágával, értelmezéseivel? Hogy olyan szemmel lássam a világot, ahogy azt ő teszi? Képes lehetek-e olyan teljes mértékben belépni az ő belső világába, hogy ezzel megszűnjön minden vágyam arra, hogy értékeljem vagy elítéljem őt?…”

        „…Tudhatok-e olyan érzékenyen behatolni ebbe a „belső szentélybe”, és tudhatok-e olyan finoman mozogni ott, hogy közben ne tapossam lábbal azokat az értékeket, amelyek szentek az ő számára? Át tudom-e élni az élményei közül nemcsak azokat, amelyek jelentése nyilvánvaló a számára, hanem azokat is, amelyek értelme most még csak áttételes, csak ködösen láthatja, inkább csak érzi, mintsem érti…”

        „…Gyakran tapasztalom a terápiák során, hogy még a minimális mértékű empatikus megértés is segítséget jelent, holott ez csak próbálkozás arra, hogy a kliens jelentéseinek valahogy a közelébe férkőzzünk…”

        „…Empátia esetén a segítő „belülről” –a klienshez hasonló módon- érzékeli a kliens által pillanatnyilag átélt érzéseket és személyes jelentéseket és ezt a megértést teljes mértékben képes kommunikálni is a kliensnek. Úgy vélem, az ilyen megértés igen ritka…”