Carl. R. Rogers: Valakivé válni. A személyiség születése
Edge 2000 Kiadó Budapest 2003

Carl R. Rogers egyike a XX. század legnagyobb hatású pszcihológusainak. Ez a könyve sokmillió példányban kelt el világszerte, és sok-sok ember életét változtatta meg. Forradalmi újításai közül a legismertebb a kliensközpontú pszichoterápia és az élet minden területén - a nevelésben, a kommunikációban, a házastársi vagy éppen a nemzetközi konfliktusok megoldásában - alkalmazható személyközpontú megközelítés.
Rogers üzenete egyszerű: mindenki rendelkezik azzal a belső erőforrással, ami lehetővé teszi számára, hogy boldog és hasznos életet éljen. Ha megfelelő attitűddel fordulunk embertársaink felé, ezzel elősegíthetjük, hogy felszabaduljanak ezek az erőforrásaik, bölcsebbek, egészségesebbek, konstruktívabbak legyenek a döntéseik.

Ez a könyv nem "népszerű pszichológia", nem is könnyű olvasmány. Mégis több mint 60 nyelven megtalálta az utat az emberekhez. Carl R. Rogers a 80-as években kétszer járt Magyarországon: 300 embernek "vezetett" csoportos foglalkozást. Reméljük, hogy ezzel a könyvvel a hangja minden magyar emberhez eljut, aki szabadabb, teljesebb életet akar élni.

(Részlet a könyv fülszövegéből)

„Az On becoming a person Rogers legnépszerűbb könyve. Ez több okból is meglepő: a könyv Rogers cikkeiből, rövid kézirataiból áll össze, szakembereknek, (elsősorban pszichoterapeutáknak) szánta. A magyarázat talán az, hogy ebben az időben Rogers már túl van a nagy felismerésen, hogy t.i. a másik ember fejlődésének elősegítéséhez elsősorban sajátos attitűdre van szükség. De még minden írásán érződik a keresés izgalma, a megtalálás öröme: a tudós objektivitása mögül fel-feltör a felfedező lelkesedése.
A kötet hét része a személyes vallomástól a világért aggódó tudós gondolatáig ível. A két szélső rész között a segítő kapcsolat feltételeiről, a fejlődés folyamatáról, Rogers filozófiájáról, a kliensközpontú terápia és a személyközpontú megközelítés gyakorlati alkalmazásairól (a tanításban, a családi problémák megoldásában, a kommunikációban, a kreatív fejlesztésben) olvashatunk.
Bár sok konkrét példán érezni a cikkek írása óta eltelt 40-50 évet, a könyv egész meglepően modern. Nemcsak abban a lényegesebb tekintetben, hogy a személyközpontú megközelítésre napjaink pedagógiájában, családjában, stb. még nagyobb szükség lenne, mint annak idején, de olyan „apróságokban” is, mint amilyen a pszichológusok figyelmeztetése, hogy ha továbbra is elsősorban méricskélnek, akkor először felváltják őket a képzetlen asszisztensek, majd őket is a számítógépek; a pedagógusok figyelmeztetése, hogy a tanítás káros vagy jelentéktelen, úgy hogy legjobb lenne felhagyni vele és megtanulni, hogyan lehet serkenteni a lényeges tanulást; a tudósok figyelmeztetése a felelősségükre; és a politikusok figyelmeztetése: fejezzék be a süketek kommunikációját, ha nem akarják elpusztítani a bolygónkat.
Carl Rogers a „folyamatok” híve volt: a személyiséget állandóan változó folyamatként élte át, a pszichoterápiát folyamatként szemlélte- azt remélem, kedves olvasó, hogy ez a könyv Önben is konstruktív folyamatokat indít be. Jómagam most, hogy több, min 15 év szünet után e könyv kapcsán ismét megmerítkeztem a személyközpontú megközelítés éltető áramlatában, ígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy „A személyiség születése” egy folyamat része legyen: minél előbb eljusson Rogers többi írása is a magyar Olvasóhoz.”

(Részlet Klein Sándor - a kötet szerkesztője- utószavából)