Az időskor fejlődéslélektani jellemzői

Öregedés: természetes és szükségszerű életfolyamat, amelyben a korábbi

                  életkori szakaszokkal ellentétben a veszteségek kerülnek túlsúlyba,

                  ami pszichés tiltakozást, majd belenyugvást vált ki az egyénből.

                 Komoly identitás (én-azonosság tudati) krízist okoz.

Az időskori identitás krízis lefolyása:     

a.)  a krízis kezdete:

-az idősek saját életkor élménye igen eltérő = az öregség kialakulása

 (objektív jegyek) és felismerése (szubjektív rádöbbenés) és vállalása

 (öregségi egyensúly) nem tart lépést egymással

-az önazonosság élmény biztonságot ad az egyénnek, ezért időskorban is

 elsősorban saját, érett felnőttkori képével azonosul. Ám a környezet

 visszajelzései és a kortársak látványa aláássa a korábbi én-képet, a

 biztonságot. Bár el kell fogadnia sajátjaként, érzelmileg idegen marad

 számára

b.)  a krízis elmélyülése: a narcisztikus trauma

-lényege: fokozatos szembesülés a biológiai, szociális, pszichés

 változásokkal, miközben az én saját érzelmi átélésében kortalan marad.

 Ez félelmet, kétségbeesést, szorongást vált ki.

-jellemzői:

         +a testi gyengeségek titkolása, tagadása

         +a közöny-érzés = érzelmi elidegenülés a változástól, véd a saját szenvedéstől, „jogos önvédelem”

         Freud 66 évesen: „…minden ugyanolyan érdekes, mint volt, ám hiányzik belőlem a visszhang, a rezonanciaképzés. Nem vagyok zenész, de olyan a különbség, mint mikor a zongorista lenyomja vagy nem nyomja le a pedált.”

         +kompenzáció = a félelmet munkával, alkotással, alkotó erőfeszítéssel igyekszik távol tartani

         +kárpótlás keresés = státus növeléssel, szexualitásban, eddig meg nem tapasztalt dolgok kipróbálásában, függőségekben, stb.

         +miközben önérzettel védik önálló életviteli képességüket, személyre szóló szeretetkapcsolatokra vágynak

c.)   a krízist feloldó lelki stratégiák:

-folyamatosan küzdenek önmagukkal ön-elfogadásukért

-törekszenek arra, hogy környezetük elfogadja őket jelen életkori

 szakaszukban

-veszteségkiegyenlítésként felerősödnek bizonyos szokások, rítusok, ami

 a szubjektív tudatban elfedik a hiányokat,  konzerválja az időt,

 biztonságot nyújtanak, bár módosítják kapcsolataikat elzárkózó

 merevséggel

-mivel már nem tudja cselekvés által megvalósítani önmagát, a birtoklás

 által akar létezni (családi kapcsolatok, tárgyak, vagyon, stb.)

-a fiatalokkal való kapcsolatépítés fontossága megnő:

         +az unokák iránti önfeledt szeretet

         + tapasztalat-, élményátadási vágy

-a testiség és szexualitás átalakul:

         +fogékonyabb lesz a művészetek a természet, az ezotéria iránt

         +fokozottan igényli az érintést és a „szociális símogatást”

Az öregség szociálpszichológiai típusai:

A.) Pszichológiailag pozitív típusok:

1.)   aktív, alkotó típus

-szakmai munkájukat folytatják

-közéleti tevékenységet végeznek

-semmiben nem éreznek megkárosítottságot, veszteséget

2.) jól alkalmazkodó, énesen vezérelt típus

                   -mindazt ön-kárpótló módon művelik, amit aktív életük

                    során nem volt módjuk megtenni

                   -elégedettek s ez egészségüket hosszú időn keresztül

                    megőrzi

3.) családközpontú életvitelre koncentráló típus

                   -többségük nők, akik kifogyhatatlanok a munkában

                    mégsem elégedettek önmagukkal a környezetükkel

                   -gyakran érzik magukat fáradtnak, kihasználtnak

                   -gyakran betegek

4.) saját egészsége megóvására koncentráló típus

                   -főként férfiak, akik aggodalmaskodóak, életcéljuk saját

                    testi épségük ápolása

                   -szorongó hipochonderek, akik nem feltétlenül terhelik

                    környezetüket félelmeikkel

B.) Pszichológiailag negatív típusok

         Közös jellemzőjük:

                   -az időskorban felerősödnek azok a személyiségvonások,

                    amelyek fiatalabb korban is megvoltak, de most ezek

                    hangsúlyt kapnak

-többségük képtelen megszabadulni valóságos vagy vélt

 elszalasztott lehetőségeik vagy hibáik emlékétől

-az ilyen öregek jellemzői:

                            agresszivitás                   zsémbesség

                            kritikusság                      összeférhetetlenség

                            csalódottság                            magányosság

                            elkeseredettség               depresszió

                                                boldogtalanság

Felhasznált irodalom: Bagdy Emőke: Fejlődéslélektan az életfolyamaton át c. tanulmánya Pszichoterápia IX. évf. 2000. aug. 263-296. o.

 Ha kérdésed van:

balint.ria@freemail.hu