A SEGÍTŐ MUNKÁJA AZ ÉRZÉSEKKEL

A segítő kapcsolat célja és értelme a kliens növekedésének (érzelmi és szociális alkalamazkodásának) elősegítése azáltal, hogy támogatjuk  őt a számára problémákkal terhes vagy nehéz élethelyzetében megélt érzelmei tudatosításában. Ennek hatására gazdagodik én-képe, világossá válnak számára motivációi, megérti helyzetét, és megtalálja a megoldáshoz vezető utat. Ezzel hozzájárulunk klienseink testi, lelki, szociális jólétének fenntartásához. 

         A./ A segítő érdeklődése a kliens problémáinak érzelmi tényezőire irányul, így a beszélgetés központjába nem a kliens közléseinek racionális tartalma kerül, hanem a közlésekben kifejeződő érzések.

         B./ Azért hatékony az érzésekkel való munka, mert a kliens alkalmazkodási nehézségei nem a hibás ismeretein alapulnak, hanem:

·        cselekvésében, kapcsolataiban befolyásolják, megzavarják, akadályozzák indulatilag telített vágyai, törekvései – a segítő kapcsolatban lehetőség nyílik ezeknek tisztázására, átélésére, kimondására

·        az érzelmek kliensre jellemző szubjektivitása feltárja a segítőnek a kliens én-képének sajátosságait, ezáltal lehetőség nyílik annak befolyásolására.

C./ Miközben a segítő érzelmei szabad kifejezésére ösztönzi a klienst, rendszerint a negatív érzések, indulatok törnek fel először. Fontos, hogy ezek kimondását, átélését ne gátolja a segítő, értékítélet és minősítés nélkül fogadja el azokat. Ezáltal  az én-kép feltárását, változását ösztönzi, mert torzítások, védekezés, hárítás nélkül képes a kliens kimondani érzéseit.

      D./ A kliens ellenállásának csökkenésével számítania kell a segítőnek a homályos, felbukkanó, ambivalens kliens érzések megjelenésére is. Feltárásuk, újrafogalmazásuk nagymértékben segíti a kliens önmegértését.

      E./ A negatív érzések, indulatok kiürülésével  megjelennek a kliens pozitív érzelmei is. A segítő ezekkel is úgy bánik, mint a negatívakkal, nem tesz különbséget köztük, jelzi ezzel a kliensnek, hogy mindkettő egyaránt fontos és természetes.

A segítő lehetőségei a kliens érzelmi  kommunikációjának  ösztönzésére:

1./ Nyitott kérdés: Kérdőszóval kezdődő kérdés, melyre kifejtő választ adhat a kliens.

2./ Tisztázó kérdés: a kliens által elmondottakra kérdez rá a segítő, ha nem érti őt – nem hoz be ezzel új témát, nem direktív.

3./ Aktív figyelem: csendes odafordulás, megerősítő reakciók (bólogatás, hümmögés).

4./ Ajtónyitogatás: sajátos, bíztató, érdeklődést kifejező mondatok. („Figyelek.” „Hallgatom.” „Szívesen beszélgetnék önnel erről.” stb.)

5./ Ismétlés: a kliens által elmondott érzések, vagy azok egy részének szószerinti megismétlése.

6./ Összefoglalás: egy hosszabb érzelem feltárásból a segítő által fontosnak tartott részek kiemelése.

7./ Sűrítés: a kliens által közölt élmények, érzések közül kiemeli és egymás mellé állítja a segítő azokat, amelyeket valamilyen szempontból  összetartozónak érez.

(„Gyerekként sokat szorongott apja szigorúságától, kamaszként felszabadultságot élt meg és most újra a szorongás keríti hatalmába, ha férje indulatos önnel.

Vagy egy mondatban fogalmazza meg benyomását: „A szorongás társául szegődött.”)

8./ Tükrözés: a kliens által ki nem mondott, de a segítő által megértett érzés kimondása.

9./ Képek, hasonlatok, szimbólumok használata:

(„Úgy érezheti magát mostanában,  mint egy sarokba térdepeltetett kisgyerek.”)

A segítő kapcsolat eredményességét az jelzi, ha a kliens számára világossá válnak a problémájához kapcsolódó érzései, felismeri bennük önmagát, belátásra jut, mely által képes lesz egy belső változásra és elakadásának megszüntetésére.