AZ ÉRZÉSEK KOMMUNIKÁLÁSÁNAK JELLEMZŐI

Érzelmeink:

         -tartósan fennálló kapcsolatainkat, tevékenységünket, életünket kísérő,

         -mindent folyamatosan minősítő érzések sokasága.

         -melyeknek intenzitása, fűtöttsége, mennyisége van.

Az ember érzelmi életének alapvető funkciója az, hogy jelzi vagy eldönti egy inger, jelenség, helyzet, hatás számunkra létező jelentőségét, pozitív vagy negatív értékét.

Érzelmeink jellemzői:

1.     természetüknél fogva részrehajlóak, elfogultak

2.     közvetve, de motivációk (késztetések) formájában közvetlenül is 

 befolyásolják, alakítják viselkedésünket, kapcsolatainkat, 

 kommunikációnkat

3. kommunikáció segítségével mentális síkra átvihető, így:

·        értesülhetünk mások érzéseiről

·        szavakba önthetjük/tudatosíthatjuk saját érzéseinket

·        szemlélni tudjuk az érzéseket a szavak által, így lehetséges megmunkálásuk, feldolgozásuk

·        választ adhatunk az érzésekre  – reflexió

·        belső párbeszédet folytathatunk általuk – önreflexió

·        bizonyos szocializációs körülmények között szabályozása alá kerülhetnek az érzések (háttérbe szorulhatnak, letiltódhatnak) ilyenkor korlátozódik önmagunk maradéktalan átélése, sérül az én-képünk

4. az empátia (a beleélés képessége) lehetővé teszi, hogy direkt közlés nélkül is 

    tudomást szerezzünk a másik érzéseiről.

A fentiek ismeretében megérthetjük, hogy a mindennapi kommunikációnk során önkéntelenül is tartózkodunk érzelmeink kimondásártól, mert ezzel túlságosan személyes, intim lesz közlendőnk, ezért legtöbbször az objektív tényeket igyekszünk közölni. Ám a kommunikáció kutatások kapcsán tudjuk, hogy a nonverbális közléseink (mimika, szemkontaktus, mozdulatok, testtartás, hangszín, hangerő, beszédritmus, vegetatív tünetek, stb.) mindíg követik közléseinket és érzéseket közvetítenek.